Versek, Idézetek (=

A történet egy pénteki hűvös és rideg reggelen kezdődött. 5órakkol csörgött az órám, mert mennem kellett be az iskolába, átvenni az érettségi bizonyítványomat, mivel sikeresen leérettségiztem. 18 éves német lány vagyok, és egy boldog párkapcsolatban élek. A barátom megtesz mindent értem, és azért hogy boldog legyek. Kiderült hogy terhes is vagyok, de még nem mondtam neki, ezt ma estére tartogatom meglepetésnek. Azon hogy a barátom ilyen lett csodálkozom is, hisz 2 évvel ezelőtt mikor megismertem, igencsak züllött, bulizós, csajozós életet élt, akinek azt élete a szex volt és az 1 éjszakás kalandok. A kapcsolatunk elején megcsalt párszor, de mivel szerettük egymást túléltük a megpróbáltatásokat, és most már nem ilyen hanem teljesen más mint akkor. Nagyon szeretem és csodálkozok is hogy ilyenre sikerült megváltoztatnom, mert igencsak keményfejű egy fickó!:P Igen aki nem jött volna rá, vagy aki rájött annak is mondom hogy igen, bizony Tom Kaulitzról van szó a Tokio Hotel gitárosáról. Mikor azon a péntek reggelen felkeltem, láttam hogy ott szuszog mellettem. Nem volt szívem felébreszteni, ezért halkan kiszálltam az ágyból, elkészültem és már indultam is a suliba az érettségi bizimért. Mielőtt elindultam kiírtam neki egy cetlire hogy menjen el a boltba mert semmi kaja nem volt otthon.

2 óra mulva megkaptam a bizonyítványomat. Sikeresen leérettségiztem, az átlagom 3.8 lett, és ez sztem elég jó. Tom közben felkelt, megtalálta a cetlit és elment a boltba kocsival. Ott még találkozott pár ismerőssel, majd elindult hazafelé fél8 fele. Én 8kor otthon voltam, és akkor még nem volt otthon senki. Gondoltam, Tom biztos a boltban van még, azért nincs itthon, ezért még vissza feküdtem kicsit aludni mert álmos voltam, hiszen hajnalban keltem. Délután 3kor felkeltem, de még mindig nem jött meg Tom, kezdtem ideges lenni, de eszembe jutott hogy biztos a haverjaival ment el valahova, mert tervezett a mai napra ilyesmit, és majd este hazajön. Az estét már alig vártam hisz akkor jelentem be hogy érkezik az életünkbe egy harmadik kicsi személy, belőlem és Tomból egyaránt. Teltek az órák, Tom még mindig nem ért haza. Én közben megfőztem, megsütöttem, megterítettem az asztal, átöltöztem és borral vártam Tomot. Nagyon romantikus volt a környezet. Már este 10 óra is elmúlt amikor kezdtem ideges lenni, és hívtam Tomot telefonon hogy hol van, de nem vette fel. „Biztos kiütötték magukat a haverokkal! Majd adok én neki reggel ha hazajön!”- gondoltam magamban, majd mérgesen felmentem a szobába és lefeküdtem aludni. A gyertyákat elfújtam, és elpakoltam mindent.

Reggel 10kor keltem, és reménykedve megfordultam az ágyban, de láttam hogy Tom helye még érintetlen, és nincs a házba se sehol. Már nagyon ideges voltam, és féltem is hogy vajon hol lehet, már nagyon féltem hogy történt vele valami. Hívtam telefonon…csörgött…csörgött…csörgött, de nem vette fel, aztán a hangposta sípolt. Többször próbáltam hívni de nem vette fel, ezért hívtam a rendőrséget. Körözést adtak ki Tom ügyében és elkezdték keresni. Bill Kaulitz, Tom ikertestvére lépett be az ajtón miután leraktam a telefont. Elmeséltem neki mindent és a végén elsírtam magam, láttam rajta is hogy nagyon ideges. És a végén már együtt sírtunk. Érezte hogy valami nincs rendben, azért is jött át, ez ilyen testvéri megérzés volt.

Napok, hetek hónapok teltek el Tom eltűnése óta. A Tokio Hotel együttes is szünetelt és lehet h feloszlik. Én teljesen összeroppantam és szinte minden nap sírtam. Közben nőtt a hasam, és veszélyeztetett terhes lettem a sok depresszió miatt. Az orvos figyelmeztetett hogy pihenjek sokat, mert ha hamarabb megkezdődik a szülés a baba bele fog halni. Így is tettem, Bill minden nap ott volt mellettem, hogy nehogy valami bajom legyen, de rajta is látszott hogy nagyon megviselte Tom eltűnése.

A gitáros eltűnése után 9 hónappal megszületett a pici, fiú lett és szerencsére makk  egészséges, viszont nagyon kellett vigyáznom, nehogy a depresszió átmenjen a babára, mert akkor még lehet baja. Miután a baba megszületett 3 hónap mulva, feladták Tom keresését, és már a rendőrség se törődött vele, hisz reménytelen volt. A rendőrök nem fűztek hozzá reményt hogy él. Billék, még mindig tudták, hogy valahol él Tom, és vissza fog egyszer jönni, én is úgy tettem mintha hinnék benne, de belül már nem tudtam hogy mit gondoljak. Nagyon fájt, de muszáj voltam elfogadni.  Eltelt 4 hónap, a baba 7és fél hónapos volt, amikor megismertem egy férfit Leot, és nagyon megszerettem, fél éven belül elvett feleségül. Nagyon boldogok voltunk, bár még mindig nagyon hiányzott Tom és fájt, de próbáltam most a családomra koncentrálni. Másfél éven belül, megszületett a második gyermekem is aki lány lett. Liliennek hívják. A kisfiút pedig aki Tomtól volt őt az apja után neveztem el, vagyis Tomas. Tomas most 2 és fél éves Lilien meg 3 hónapos. Én ekkor voltam 22éves. Az apjuk Leo épp dolgozni volt, mivel rendőr. Délután járhatott az idő, a férjemnek mostanság kellene hazaérnie, mert éjszakai műszakban volt. Csengettek, és kinyitottam az ajtót de a férjem rendőr társával találtam magam szembe, és láttam rajta hogy valami nincs rendben.

- Szia Ben! Valami baj van? Olyan sápadt  vagy! Leo hol van? – szegeztem neki a kérdéseket.

- Behetek Zsuzsi? Beszélnünk kéne! – mondta és én behívtam a lakásba. Kezdtem ideges lenni, mire ő leültetett a kanapéra és leült mellém. Éreztem hogy valami nincs rendben.

- Mi történt? Hol van Leo? Kérlek Ben válaszolj már! – mondtam neki egyre idegesebben.

- Zsuzsi, most erősnek kell lenned. Tegnap este, az (ilyenmegilyen) bankban volt egy rablási kísérlet, és túszokat is ejtettek. Leo hősködni akart, hogy ő majd bemegy és lelövi őket. – itt Ben megált, majd pár másod percen belül folytatta tovább. – Sajnos a terve fordítva sült el. Őt lőtték le a rablók, és ott a helyszínen az életét veszítette. – itt elkezdett Ben sírni, én meg csak magam elé bámultam, majd 3 másodpercen belül leesett hogy mi van és nagyon elkezdtem zokogni.

- Neeeee Ben, ké ké kéérlek mond hogy nem igaz, neee, áááá! – már itt annyira zokogtam, és ordítottam a fájdalomtól hogy a gyerekek felébredtek és ők is elkezdtek hangosan sírni.

- Sajnálom! Nem mondhatom hogy nem igaz mert sajnos igaz! – már Ben is nagyon sírt, és átölelt.

- Neee, Leooo neeee, Istenem miéééért ,nnnneeee, ááááh. – ordítottam a fájdalomtól, és a földre rogytam a kanapéról.

Nagyon rossz volt. El sem tudom mondani hogy mennyit szenvedtem e miatt, és csak egy csoda segíthet hogy én ismét megházasodjak, egy nagyon nagy csoda. Elteltek napok, hetek…a temetés már megvolt, és végig zokogtam. A kicsikre Simone, a Kaulitz ikrek anyukája vigyázott, hisz még mindig jóba vagyok velük, ők a második családom a kicsit után. 4 hónap telt el a tragédia óta. Próbáltam tartani magam, hogy a piciknek ne legyen nagyon rossz. Csak miattuk voltam még életben. Épp 12:00 volt és én mosogattam. A picik az előszobában a járókában voltak. Billt vártam, mivel ő minden héten legalább 1x átjön hozzám hogy beszélgessünk, benne tudok megbízni határtalanul, és tudom hogy neki bármit elmondhatok. Csengettek…

- Egy pillanat!!! – kiabáltam ki míg megtöröltem a kezem. Gondoltam hogy Bill az. A csengőt csak nyomták és nyomták mintha beragadt volna. – Megyek már! – szaladtam ki a konyhából és kinyitottam az ajtót. Mikor megláttam azt a személyt aki előttem ált, lefagyott a mosoly az arcomról. Csak álltunk egymással szemben és nem tudtunk megszólalni. Megfagyott körülöttünk a levegő, pár perc mulva az a bizonyos személy közelebb lépett hozzám és szorosan átölelt. Én mostmár észhez tértem és én is szorítottam ahogy tudtam, és ismét könnycseppek jelentek meg az arcomon, ahogy annak a bizonyos személynek is.

- Istenem, te te te vagy? Istenem! – csak ennyit tudtam mondani, és közben sírtam az örömtől, és szorosabban átöleltem. Igen Tom volt Tom Kaulitz. Visszatért, és az érzések is vele együtt. – Mi történt? Miért tűntél el? – sírtam tovább és elengedtem, és észrevettem hogy ő is sír.

- Mindent elmesélek, csak menjünk be. – mondta mosolyogva és simogatta az arcomat.

Bementünk a lakásba kézen fogva és leültünk a kanapéra. Velem szemben ült és elkezdett mesélni.

- Nos amikor elmentem a boltba 4 évvel ezelőtt, bevásároltam és hazafele tartottam amikor a hátsó ülésen megláttam egy férfit aki a számnak nyomott egy vattát, és én rögtön beájultam. Onnantól minden sötét lett. Utána mikor felkeltem egy sötét furgonban találtam magam, ami úton van valahova. Hirtelen feloltódott egy izzó és egy fiatal lány ült mellettem. Olyan idős mint te. Azt mondta h szeret engem és ő megtart. Én ellenkeztem de mondta h a maffia főnökének a lánya és már régen figyelnek engem. Azt mondta h ha nem akarom h baja essen a családomnak, ebbe beleértve téged, Billt, és a szüleimet akkor muszáj leszek együtt működni és vele élni. Sajnos muszáj voltam, és 4 éven keresztül vele éltem és mindig azt kellett csinálnom amit ő mond. Kérte hogy vegyem el de szerencsére azt az apja se várta el úgyhogy nem tettem. – tördelte a kezét idegességében Tom.

- És akkor most hogy hogy itt vagy? Csak nem üldöz a maffia? – ijedtem meg.

- Nem, szerencsére nem! Történt egy dolog 2 héttel ezelőtt. A lány apját a maffia főnökét és a hozzá legközelebb álló alkalmazottakat kinyírták. Megölték őket, így már nem volt mitől félnem és az első adandó alkalommal eljöttem onnan. 2 héten keresztül bolyongtam a nagyvilágban mert Hollywoodban éltünk. De mikor megérkeztem Németországba, hozzád jöttem először! – mondta mosolyogva. Én csak mosolyogtam rajta és még mindig az örömkönnyek ott voltak. Átöleltem, ekkor  kopogtak…

- Gyere! – kiabáltam ki mert tudtam h ez már biztos h Bill lesz! Mikor belépett az ajtón és meglátta Tomot nem tudta hogy mit csináljon. Odarohant hozzá ahogy Tom is Billhez és szorosan megölelték egymást. Nagyon boldog pillanatok voltak ezek. Csak sírtak egymás karjaiba. Bill tudta h Tom él érezte. Innentől úgy látszott h az életünk helyrejön. Tomnak bemutattam a kisfiát, és nagyon boldog volt hogy van egy fia. A kislányt is bemutattam neki, és elmeséltem Leo történetét, de a végét elsírtam. Megnyugtatott és mondta h mostantól minden rendbejön. 2 hónapon belül elvett feleségül. Igen! Megvolt az a csoda amit vártam! Nagyon boldogok voltunk! 4 év szünet utána a Tokio Hotel újra össze állt és nagyobb sikerük lett mint valaha. Soha többet nem engedtük el egymást. Minden tökéletes volt, és sok szép évet éltünk még meg együtt.

Zsúm írta.. Nagyon szeretem(L)