Szobám közepén állok
Zord időben, csakis te rád várok.
Erre meg arra járok
Rohannék de nem bírok, mert csakis terás várok.
Egy nap magamban sétálok
Te jössz velem szembe, s mit látok.
Látlak egy lánnyal, hiába ez igaz...
Erre már nincsen semmi vigasz,
Kocsiba szállva, elmész, neked semmi sem szent
Szeretlek még itt is, fent.
Énírtam..
