Ez is ugyanolyan nap volt mint a többi. Reggel suli. Nem szerettem suliba járni. Csak egy valaki miatt. Ő pedig nem más mint az osztálytársam: Tom Kaulitz. Akkor még nem volt Tokio Hotel. Nem volt Georg, Gustav. Nem volt turné. Számomra csak Tom Kaulitz létezett. Amikor rámnézett vagy épp köszönt elöntött a melegség. Ez történt egy nagyon szomorú napon is. Épp a suliba mentem mikor Tom szegődött mellém. Köszöntünk egymásnak és ennyi volt. Némán mentünk egymás mellett. Nem tudtam megszólalni. Pedig éreztem hogy ez lesz. Szeretem Tomot de amikor a közelembe van... Hirtelen megszólal.
-Nem lennél a barátnőm? Nagyon soakt gondolkodtam. Szeretnék veled lenni. Szeretlek
Mikor meghallottam a szeme könnybe lábadt. Nem tudtam mit csinálni. Sírjak vagy nevessek? Csak megálltam és ledermedtem. Tom mégegyszer rámnézett majd megint megkérdezte.
-Lennél a barátnőm?
Igennel válaszoltam. De ezt nem kellett volna megtennem. Ez volt a nagy baj. Hogy igent mondtam. Tovább sétáltunk az úton. Megfogta a kezem megálított a szemebe nézett és megcsókolt. Egyszerűen leírhatatlan milyen volt. Elöntött a forróság. Beértünk a suliba. Ment a haverjaihoz Tom és egy jót nevettek. Gondolom valami hülyeségről beszéltek megint. Mindig ezt szokták. Becsöngettek. Az órákon csak Tomra tudtam gondolni. Csak rá. Megszűnt körülöttem a világ. Tom Kaulitz arca lebegett előttem. Ahogy megcsókolt. Ahogy megfogta a kezem. Ahogy a szemembe nézett. Hihetetlen. Kicsöngettek. Végre. Mehetek haza.
-Hazakisérhetlek?.-Tom nekem
Én bólintottam és már indultunk is. Az úton sokat beszélgettünk. A kelletténél is jobban beleszerettem Tomba. Imádtam Tomot.
-Na itt vagyunk.-Én és megcsókoltam Tomot
-Szia.-Tom és elment
Ez volt életem legszebb napja. Alig vártam a holnapot. Mikor beléptem a suliba mindenki sugdolózni és mutogatni kezdett rám. Megláttam a terem ajtaját. Ki volt írva hatalmas betűkkel hogy: Bea az hülye. Hogy gondolta hogy Tom Kaulitz járni fog vele?
Könnycsepp gurult le az arcomról. Aztán még egy. Volt még ott egy cikk ahol Tom megcsókolt. Elkedztem olvasni. Ez volt benne.
Tom: Nem tudom Bea hogy vehette be hogy szeretem. Hogy lehet valaki ilyen hülye? Megcsókoltam. Fúúúúj. Ez csak egy fogadás volt a haverokkal. Nekem nem kéne ilyen csúfság.
Olyat éreztem mint még soha. Mint ha a szívembe egy tőrt szúrtak volna. Sírtam. eldobtam a könyveimet és szaladtam haza. Borús volt az idő már-már az eső is esett. Én csak szaladtam. Tomnak bűntudata támad. Elindult felénk. Lassan lépdelt hogy ki tudja találni mit mondjon. Én már a konyha késsel álltam a fürdőszobában. Felvágtam az ütőerem. A vér csak folyt és folyt. Ekkor megdörrent az ég. Tom tudta hogy valami baj van. Szaladt ahogy csak tudott. Be a szobámba. A konyhába. Mikor a fürdőszobába ért hallotta, hogy szenvedek. Benyitott és meglátott engem. A földön fekve.
-Bea?? Be... Bea...? Miért???? Mi...mi......... Miért??? Tom és ordított egyet mire megdörrent az ég. Én szeretlek. Sajnálom hogy ezt tettem veled. A haverok akarták. Mindig is bejöttél. De fogadnom kellett mert akkor megöltek volna. De inkább én feküdnék itt. Nagyon sajnálom.-Tom és elkezdett sírni. Ennyit mondtam még neki. Suttogva.
-Se..se..semmi baj. Szeret.. szeretlek.-Én és több élet már nem volt bennem. Tom ringatott a karjába a könnyei csak folytak. Azt kérdezgette magától: Miért? Miért?
A temetésen Tom állt a sírom előtt. A kezét a sírkőre tette és ezt mondta: Szeretlek kicsim. Ekkor valaki megfogta a kezét és válaszolt. -Én is téged. Szeretlek nagyon. Az a valaki én voltam. Minden nap figyeltem onnan fentről. Nagyon megváltozott. Talált magának egy nagyon aranyos lányt. De engem soha nem felejtett el. A közös kép amit csináltunk ott van a szekrényén. Ez van ráírva: Örökké együtt. A halálon túl is. Szeretlek.
Ez volt a legelső novellám :) Rem tetszeni fog..puszíí
